Szomorúság lankáin hervadozó kiégett gyomok parókái, száraz kecskebogyó „mékapja”. Bánat dombján omladozó kőkeresztek, megvakult pléh Krisztussal a metsző szelek célkeresztjében. Nyomorúság hegyei a felhőkarcolók sivár folyosóin. Félelem sziklavárai az elhagyatott grundok homokozóiban. Fájdalom dohos barlangjai a beomlott családi kripták televényében. Harag szétrobbanó, magas építményei a metropoliszok luxusszállodáinak exkluzív toalettjében. Gyűlölet plasztik legóvárai egy magányos fruska nutellás mosolyában.
Infernális bűnök – Dante körei
Dante a Pokolban 27 bűnt említ, a közönyösöktől az árulókig. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan értelmezzük ezeket a kategóriákat saját magán- és közéletünkben súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb a bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a képmutatók vagy a tolvajok szerepét? A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat sorozatában fotográfusok képei, írók/költők kisprózái/versei találkoznak 27 tételben, melyek segítségével egyre lejjebb lépdelünk Dante Pokol című művének körein keresztül, és talán választ kapunk kérdéseinkre.
Kín Mont Blanc-a a hullaszállító poéta borravalójában. Aki gyötrelemben ég, annak enyhülést nyújt az ég. Hegyeshalomnál izzott a vonat a szorongástól. Röszkénél remegett a gyomrunk a várakozástól. Fojtsd meg, Isten, ne kínozd! „Ja sam proša sito i rešeto / ovaj grdni svijet ispitao.”1 Karóba húzott, kerékbe tört, lovakkal négyfelé szakított, izzó vastrónon elégetett harcosok köztéri szobrai. Nadrágszíjjal kékre vert, pecsétgyűrűvel feketére pofozott, cigarettacsikkel vörösre égetett asszonyok lágyan összeomló papírpagodái. Kaleidoszkóp szivárványos üveghegyei egy falusi búcsú izgatott forgatagában. Ki vagy, kín? Kínosan viselkedtél, drágám. Sorsukra hagyott vének imája a Fujiyama jeges ormain. Szakadékba vetett torzszülöttek vinnyogása a spártai polisz regulájában. Lemetszett jobb mellek suttogása a nyilazó amazonok rendjében. Anyám leoperált bal keble a szabadkai kórház onkológiai műtőjében. Hegyek koszorúja, koszorúk hegye.
1. Idézet Petar Petrović Njegoš: Hegyek koszorúja (Gorski vijenac, 1834) című drámai költeményéből. Magyarul: „Átmentem a szita fokán és rácsán, ezt a förtelmes életet kipróbáltam.”
Dante művében a Pokol első körében a keresztség nélkül meghaltak szenvednek. Büntetésük nem jár testi kínnal, csak bánattal. Miután nem helyes módon imádták az Istent, részük az örök és hiábavaló vágyakozás a Teremtő látására.
fotó: Hegedűs Ákos morpho
szöveg: Lantos László Triceps
Hegedűs Ákos 1972-ben született Budapesten. 1991 óta foglalkozik versenyszerűen fényképezéssel. 15 éven keresztül dolgozott fotóriporterként és képszerkesztőként a magyar sajtóban. Főleg koncertfotósként volt ismert. 2005 óta szabadúszó fotográfus. 1996-ban elnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat hírkategóriájának első díját. 2017-ben képeit kiállították a londoni Somerset House-ban. Hét fotóalbuma jelent meg, a legutóbbi 2019-ben Harmadik rész címmel, a Halszájoptika Képirodalmi Hálózat íróinak közreműködésével.
Triceps 1955-ben született Nagykikindán (a volt Jugoszláviában). Rendező, performer, művészeti író. Tanulmányait az ELTE magyar-szerbhorvát-esztétika szakán végezte (1974–80). Jugoszlávia, Svájc és Románia után 1993-tól Magyarországon él. Az Opál Színház (1993-) rendezője, a Szépírók Társaságának tagja (2009-), a pesti undorgrund Mersz Klub (2015-) vezetője. Kötetei: Éhségkönyv (napló, Nyitott Könyvműhely, Bp. 2005), Nőket néző képek (digitális kollázsok Falcsik Mari verseihez, Scolar, Bp. 2013), Semmikor (versek, Bada Dada Alapítvány, Bp. 2017). Filmje Bada Dadáról: Dada Univerzoom (Gasner Jánossal, Zrem Film, Bp. 2008).
