„Mégiscsak huszonkét éves vagyok” - Farkas Alíz versei

„Mégiscsak huszonkét éves vagyok” - Farkas Alíz versei

2022. 05. 07., szo - 06:15
0 hozzászólás
„a két legmesszebbi fűszál közt kifeszítve lebegek / csettint a magány, és lezuhanok / mélyre húz a föld, ahogy ragyog / mélyebbre az érzés, hogy vagyok”
Alíz

Farkas Alíz versei

 
 
 
a füst lombja kék a fák előtt
az erdő most díszlet a táncához
rád gondolok, 2018 van és a hajam rövidebb
szeretnélek lenyűgözni azzal, hogy ez az egész rét elfér bennem
a két legmesszebbi fűszál közt kifeszítve lebegek
csettint a magány, és lezuhanok
mélyre húz a föld, ahogy ragyog
mélyebbre az érzés, hogy vagyok
 
 
 
theiresziasz
szépnek miért gondollak
kötélen engedem le hozzád a szívem
ahol vagy oda csak nyomorban érhet
az ember vagy állat
ennek jövőjét annak múltját láttad
bárcsak tudnád, egyik se vagyok
a kút fenekén veled hallgatok
hiába látok, szemem vak
bárhová mész majd, veled tart
nem gondol semmit csak álmodik
végigméri a távolig
meddig mehet el és csak te
fogod azt mondani, messzebb
hályog alatt lídérctánc
mint jegygyűrű ez a lánc
ha alszom is magaddal húzol
arcomra sár és moha rajzol
lázasan haladsz, nem kérdezem
tudtam már az első fél percben
a horizontig hogy végre
te is valamibe nézhess
 
 
 
milyen végtelen unalom fog el
ha mar megtanultál cipőt kötni
és az efféléket
leütött moly, kezeden maradó por
mint gondosan árnyalt
szemhéjpúder
bárcsak lenne több -ritmusosan jön-
a belül naponta elhangzó
cipőkopogásnál
nem tudom mit érzek az élet iránt
ágyam bevetett föld, de befele nő
amit kintre várnál
 
 
 
mi ez amit nyergelek
nem volt lovam soha
csak egy érzés ami visz magán
évszázadok óta
de meghőköl
mégiscsak huszonkét éves vagyok
 
kifordított térkép
tüdő máj lép vesék
köztük mindenhol kies utak
amiken arról beszélnek
hogy valami nincs rendben
de ez a hiba nem én vagyok
a hiba szerpentin
sajnos visszafele is ugyanolyan
 
egy másik életben
lovon voltam itt
a domb alatt látom is eltemetve
csak tudnám fel hogyan keltsem
ha nem alszik hanem lángol
 
éjjel az egyetlen
ami tőlem is megretten
az az álom
pedig várom régóta
de mintha úgy feküdne mellettem
csak fél szemét csukja le
a másikkal néz
ez a tekintet ami nem hagyja
hogy ember legyek
 
vele kéne mennem egy nyaralásra
télen a sivatagban tüzet se rakunk
és nem kell füzet hogy a bajunk
leírjuk csak a kimondott szó
amíg el nem fogy
látod azt az égő bokrot – kérdezne
amellé üljünk le
és reggel sehol se látnám
 
 
 
azt gondoltad, sok izgalmasabb dolog
-szünet után jobban sikerült szín-
történt velem, mint
te
pedig az álmaim (füstbálvány)
fontosak csak mostanság
 
lebegnek az ágy fölött, mi más
érhetne bennem eddig
és mélyebbre, mint
te
egy szellem, aki látásától
lassan a világra megvakulok
 
bárcsak lenne miért haragudnunk
a napjaink csak játékpénzek
kincseimet máshova rejtem
ég
a szemed víztükre emlékeimben
lángok fényénél alszom
 
 
 
 
Farkas Aliz így ír magáról:
Szegeden születtem 1997-ben. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán vagyok végzős hallgató. Főként a képzőművészet területén alkotok, de az első karantén óta rendszeresen írok verseket is. Igyekszem megtalálni a szavak és képek közötti kapcsolódást, a festményeimet bemutató kiállításaimon, és a szövegekre fókuszáló kiadványok formájában is. Ennek egyik legfrissebb eredménye a Mennyegző a holdudvarban című iker-kötet, mely Móricz Ildi tervezésében, a Drukker nyomda közreműködésével valósult meg.