Könyvtár a XXI. században

Könyvtár a XXI. században

2022. 06. 15., sze - 14:46
0 hozzászólás
Pandémia, ebookok, online-világ, elidegenedő emberek, olyan jelenségek, amelyek nem hagyták érintetlenül a könyves-szakmát sem. Vajon milyen szerepe lehet a könyvtárnak és a könyveknek a XXI. században? Olvasásról, irodalomterápiáról, a könyvtárak XXI. századi szerepéről beszélgettünk Oroszi Evelinnel az EX Libris Könyvtári Alapítvány vezetőjével, könyvtárossal.
Oroszi Evelin

Oroszi Evelin

Oroszi Evelinnel Magyary Ágnes beszélgetett

Magyary Ágnes, DRÓT: Amikor ezt az interjút készítjük éppen zajlik a 93. Ünnepi Könyvhét, és a Vörösmarty téren alig lehet hozzáférni a standokhoz annyi az érdeklődő. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: érdeklődünk vagy olvasunk is?

Oroszi Evelin: Nagyon tetszik ez a kérdés, mert sokszor szoktam ezen magam is gondolkodni. A Könyvheti jelenlét és vásárlás sokaknál státuszszimbólum. Gyakori a nagy kedvezménnyel vásárolható és az ingyenesen elvihető kiadványok nézegetése, majd elvitele. Persze sokan vásárolnak is könyvet, de pont a könyv ünnepén véleményem szerint ez nagyon megoszlik.

A dedikálások lehetősége miatt sokan megvesznek egy-egy kötetet kedvencüktől. Olvasóimtól tudom, hogy ez egy vonzó lehetőség, de inkább csak nézelődnek, jegyzetelnek, majd könyvtárból kölcsönzik ki a megjelent könyvek többségét. Ez előtérbe helyezi és kiemeli a könyvtár társadalmi szerepvállalását. 

Nagy lehetőség viszont, hogy sokakhoz eljusson a program, egyre több vidéki település is csatlakozik a Könyvhét eseményéhez.

A Könyvhéten indult el a főváros kezdeményezése a Budapest Könyvfőváros az olvasás népszerűsítésére. Hogyan lehet népszerűsíteni az olvasást ebben a túldigitalizált világban?

A könyvtárban a klasszikus író-olvasó találkozók alkalmával lehet bemutatni az olvasóknak a könyveket. Itt jó esetben közel tudnak kerülni az íróhoz, ami előny lehet egy kortárs alkotás olvasmánnyá tételéhez. Egy jó beszélgetőpartner sok titkot ki tud csalogatni a szerző személyiségéből, ami a leendő olvasók számára pluszt jelent.

2017-ben irodalomterapeutaként végeztem a Pécsi Tudomány Egyetemen és azóta az önismereti csoportjaimban népszerűsítem elsősorban a kortárs szépirodalmat. A beszélgetések vezérfonala egy vers, novella vagy más irodalmi mű része vagy egésze. Ennek a módszernek nagyon röviden a lényege, hogy nem egy elemző beszélgetésen vesznek részt a csoporttagok, hanem saját belső világukkal kapcsolódnak az adott műhöz. Először furcsa ez a mód, hiszen az irodalom órákon az iskolában senki nem volt kíváncsi arra, hogy ránk milyen hatással van egy mű, de szerencsére nagyon hamar levetkőzik a régi beidegződéseket és örömmel beszélnek saját érzéseikről az emberek.

A divat eszközeit gondolom még hatásosnak a népszerűsítésben.  Gondolok logós, szlogenes bögrére, pólóra, vászontáskára, könyvjelzőre stb.  A megállókban elhelyezett „olvass el egy novellát”, vagy a Poket automaták nagyon szuper kezdeményezések.

Nem olyan rég olvastam egy jelentést a budapesti színházak helyzetéről, ahol a szerző arról ír, hogy a pandémia alatt és a háború kitörése óta rengeteg nézőt vesztettek a budapesti színházak köszönhető ez a streaming előadásoknak is. A ti könyvtáratoknak sikerült visszaszerezni a korábbi közönséget, hiszen sok író-olvasó találkozó ma már online is elérhető?

Sajnos ránk nézve is negatív hatással bír a kialakult helyzet. Sok olvasónk teljesen eltűnt a látóterünkből. A szomorú az, hogy nem csak idős emberekről beszélek. Viszont sok új olvasónk is van, folyamatos az érdeklődés, a beiratkozás. Alapítványunk januártól egy új telephellyel bővült, ami szintén a 6. kerületben van, de egy másik részen. A közelben élők, a környéken dolgozók szép számmal iratkoznak be a könyvtárba. Itt elsősorban közösségi térként szeretnénk működni és ezt is kezdik észre venni, kihasználni.

A hirdetés egy nehéz dolog. Facebook oldalunkon tesszük ezt elsősorban, a közösségi oldalt sokan nézik, innen szereznek információt kulturális eseményekről és ez segíti a munkát. Más, kerületi csoportokban szoktuk még megosztani híreinket, innen kezdenek felfedezni bennünket.

Több olvasó is van, aki szinte csak online vesz részt az ilyen típusú találkozókon, de sokaknak fontos a személyes jelenlét. Igyekszünk színesen tálalni a szerzőket. Egy jó példa Weiner Sennyey Tibor személye és munkássága, akit legutóbb a Föld Napja programunkon keresztül tudtunk meghívni a könyvtárba. A klímaváltozás volt az egyik fő téma az esten, hogy vajon mit tehetünk azért, hogy a Földünk élhető maradjon. A méhészkedés, a természetjárás, a növénytermesztés saját kertben, volt az egyik téma. A másik pedig, hogy az irodalomban is meg kell jeleníteni, hogy bajban vagyunk, de szerencsére van megoldás. Nagyon pozitív kicsengésű, baráti találkozóvá vált az esténk, amit nagyon élveztek a résztvevők.

A divat eszközei sokszor megosztóak. Fekete Vincétől kérdeztük nem rég, hogy mitől számít befutottnak egy szerző, és ő azt mondta, hogy van, aki úgy véli, hogy az intenzív online jelenléttől. Sok kortárs író annak köszönheti ismertségét, hogy korábban a Nők Lapjába írt, ezt Milbacher Róbert viszont elnőklapjásodásnak nevezi. Divat vagy magas irodalom? Népszerűség vagy minőség?    

A divat nagyon sokat számít az irodalomban is. Azt gondolom, hogy nem baj, ha sokan populáris irodalmat olvasnak, mert a rendszeresség, a folyamatos tájékozódás el tudja őket vezetni a minőségi irodalom felé. Általában a nyitottság és a kíváncsiság az efelé vezető út. Nagyon kitartónak és figyelemfelkeltőnek kell lennie a könyvtárosnak, hogy segítse ide, erre a területre is az olvasóit.

Nagyon érdekes ez az irodalmi önismereti csoport. Ezt kiknek tartod? Felnőtteknek, gyerekeknek? És tapasztalataid szerint mire rezonálnak az olvasók? Lírára, prózára? Vallomásos irodalomra, humorra?  

Az irodalomterápiás önismereti csoportot először „élesben” a szakdolgozat megírása után gyerektáborokban próbáltam ki. Óriási élmény volt, amikor a gyerekek a mesék és történetek olvasása után a saját életükben előforduló igazságtalanságokat, nehézségeket, rossz és persze jó érzéseiket is elmesélték. Figyeltek egymásra, hagyták elmondani azt a történetet is, ami nehezen jött ki egy társukból. Náluk általában hangulatkártyákat − amik macikat ábrázolnak különféle kedvükben − használtam kezdő körnek, majd a nap végén zárókörnek. Nagyon gyakran fordult elő, hogy kicsit álmosan, fáradtan, kedvetlenül kezdték a napot, de a délután folyamán mindegyikük a legvidámabb macikat kereste és beszélt magáról jókedvvel. Megkönnyebbülés, felszabadultság érzése, a hasonló problémával küzdővel az „egy csónakban evezünk” érzések voltak a jellemzőek.

Felnőtteknél néha picit nehezebb a felszabadultság, a nyíltság érzését kiváltani, elérni. De erre jó a kiinduló szöveg, amihez mindig vissza lehet térni, ha valaki mégsem akar még megnyílni.

Nagyon szeretem a verseket, mert a tömörségükkel, a lényegre törő fogalmazással azokat is megszólítja, akik amúgy nem szeretik a költészetet. A közösséghez tartozás élménye, egymás ösztönzése a nyitottságra, őszinteségre, a mély gondolatok megosztása a leggyakoribb élmény a csoportokban.

Nem magányos olvasás történik és az, hogy akár az olvasottakban való azonosság, akár a csoporttagokhoz való hasonlóság felismerszik, nagyszerű élményt nyújt. A humor szerepe ezeken az alkalmakon például a bemutatkozáskor jelentős. Nagyon szeretem Erdős Virág Hazudós mese című versét, mert itt lehetőség van felszínesnek is lenni, de látom, hogy egyre inkább a mély belső tartalmukat mutatják be az emberek a csoportokban.

Image
Oroszi Evelin

A Magyar Írószövetség Könyvtárának mi a története, miben más ez a gyűjtemény, mint Budapest bármelyik más könyvtára?

Irodalomtudomány és nyelvészet szinte teljes egésze, mely magyar nyelven megjelent kb. 2006-ig. Ezt a gyűjteményt kutatószobánk rejti. Számos kulturális folyóirat az 1800-as évektől kezdve képezi a könyvtár állományának nagy részét. És a legnagyobb terület a magyar és külföldi szépirodalom gyűjteménye. Könyv közel 100 ezer példány, folyóirat közel 80 ezer példány, amit a Bajza utcai falak rejtenek.

A Magyar Írószövetség jelenlegi vezetőjének, Erős Kinga elnökasszonynak van egy remek összeállított ismertetője a könyvtárról. Éveken át a Múzeumok Éjszakája keretében A pincétől a padlásig a Magyar Írószövetség épületében” címmel tartott bemutatókat. Ezt ajánlom ennek a kérdésnek a megválaszolásához. A könyvtár 1947 óta létezik, alapítványunk az EX LIBRIS Könyvtári Alapítvány 2009 óta kezeli az írók könyvtárát.

Az írók könyvtárát nem a PIM kezeli?

Jelenleg még nem. Úgy tudom, hogy még az épület sincs a PIM tulajdonában. Meg fogják kapni a könyvtárat is, de a jogi helyzet még várat magára.

A pandémia és a lezárások teljesen új helyzet elé állította a kulturális életet, így a könyvtárakat is. Hogyan tudtátok ezt az időszakot átvészelni?

Sajnos nagyon nehéz évünk lett a 2019-2020, a költségvetésünk az állami támogatást nélkülözve szolgált bennünket. Alapítványunk szerencsére egy nagyon speciális módon működik. Bevételi forrást képez az állami támogatás mellett a Magyar Telekom Nyrt-nél működtetett szépirodalmi könyvtári hálózatunkban folytatott munka.

A lezárások ellenére elfogadta a cég, hogy könyvajánlókkal, irodalmi és kulturális érdekességek megjelenítésével, könyvklub működtetésével, felolvasásokkal szolgáljuk az igényeket amíg a könyvkölcsönzés szünetelt. Akinek nagy szüksége volt, főként tanulmányok miatt könyvekre azt házhoz vittük, amikor már lehetett. Volt, akinek villamosmegállóban, séták közben adtuk át az olvasnivalót.

A könyvpiac is nehéz helyzetbe jutott, sok kiadó nagy kedvezményekkel árusította könyveit. Rengeteget spóroltunk ezen, hiszen mégis tudtunk új könyveket adni az olvasóknak. Sok személyes levélváltás történt az olvasókkal, ahol a könyves élmények mellett belefolytunk a magánéleti válságokba, nehézségekbe, kihívásokba. Ezt nagyon meghálálják most, az újranyitás, a találkozások lehetőségében. A kapcsolat nagyon szoros olvasó és könyvtáros között.

Melyek azok az új kihívások, amelyek új szerepet jelölnek ki a könyvtárak számára az internet világában?

Számunkra elsősorban a technikai felszereltség hiánya a legnagyobb kihívás, hogy minőségben ezen a területen meg tudjunk felelni. Több szerző, illetve kiadó már prezentációkkal is készül a könyvbemutatóira. Volt, hogy a projektor hiánya miatt nem tudtuk fogadni rendezvényt a könyvtárunkban. 

Figyeljük a pályázati lehetőségeket, de a rendelkezésre álló források, sajnos megkötik a kezünket. Évek óta szükség lenne egy fiatal, képzett kolléga alkalmazására is. Részben az új kihívásokban való minőségi részvétel miatt, részben pedig a feladatok átadása végett. Nagyon jó lenne, ha lenne idő együtt dolgozni valakivel néhány évig, mielőtt én pihenni vonulok. Sok olyan apró működési, szervezési feladat van, aminek hagyománya van. Ezeket jó lenne megőriztetni az új vezetővel.

Kiszorulnak-e szerinted a nyomtatott könyvek? 

Egyértelműen nem.

Jó pár éve jelentek meg az első e-book-ok, sokan áttértek az elektronikus olvasásra, de szinte kivétel nélkül vissza is térnek a papíralapú könyvek olvasásához.

A papír fogása, az illata, a lapozgathatóság, végre nem monitort kell néznem… ezek a leggyakoribb válaszok, amiket én kapok erre a kérdésre az olvasóimtól.

Közhely, de a mai fiatalok minden információt már az internetet keresnek meg, a Wikipédia az elsődleges forrásuk. Milyen veszélyeket rejt ez?

A hibás wiki bejegyzések sajnos gyakoriak. Egy könyvtárban ott vannak a kézikönyvek, illetve olyan internetes források, ami alapján a könyvtáros legtöbbször el tudja dönteni, hogy helyes-e a szöveg vagy sem. Ha hozzánk fordulnak, segítünk az ellenőrzésben.

A közgyűjtemények hogyan tudnak jelen lenni a világhálón? Mik lehetnek a célok?   

Az Ex Libris Alapítvány könyvtárai:

1. A Magyar Írószövetségben:

1062 Bajza utca 18.

Nyári nyitva tartás: Szerda: 14-18

Augusztus ZÁRVA

2. A Vörösmarty utcában:

1064 Vörösmarty utca 69-71.

telefon: 06(1) 951 5260

Nyári nyitva tartás: Hétfő: 9-18 (ebédidő 12-13)

Csütörtök 9-18 (ebédidő 12-13)

Augusztus ZÁRVA

A világhálón egy könyvtár programjai lehetnek relevánsak, amik a közönségükhöz szólnak. A másik fontos a katalógus elérhetősége, a kölcsönzésre való rátekintés, hosszabbítás kérése, előjegyzés kérése stb.

Ezeknek az interjúknak az utolsó kérdése az szokott lenni, hogy épp min dolgozik az interjúalany. Milyen programokban vesztek részt éppen? Milyen terveket szövögetsz magadban?  

Egy olyan nagy tervem van a kerület diákjainak a könyvtárhoz szoktatásához, hogy a jövő tanév első félévében lesz pályaválasztást támogató programunk. Ennek keretében különféle szakmák képviselői, a kéményseprőtől a színészig fognak bemutatni egy adott hivatást. Lesz olyan meghívottunk, aki gyermekkori álmát valósította meg, és lesz, akit csak az élet sodort oda valamilyen életpályához.

Két korosztály fogunk megszólítani, a 7-8. és a 11-12-es osztályokat.

A szakmák bemutatásán túl

irodalomterápiás minicsoportok indulnak majd, ahol részben azokkal szeretnék találkozni 1-3 alkalommal, akiket minden érdekel és minden akarnak lenni. Nekik egy kis „medret” szeretnék mutatni, hogy a választás könnyebb legyen.

A másik csoport pedig azokból a fiatalokból fog állni, akik teljesen motiválatlanok, nem kapnak támogatást ehhez a nagy választáshoz, ami előtt állnak. Ehhez nagy szükség lesz az osztályfőnökök segítségére. Nagyon izgalmas feladat, alig várom, hogy kezdődjön!

Image
Oroszi Evelin