Kertmagyarország! | Weiner Sennyey Tibor előadása

Ha csak a ruhámat veszem idegenből, katasztrófa esetén a tavalyi ruhámat hordom. Ha a kenyeremet, húsomat, tüzelőmet, téglámat, akkor éhezem, lekopok, fagyoskodom.”
Németh László, 1936

Mi a kert? Mi közünk van a kerthez? Hol van a paradicsomi kert és milyen viszonyunk van nekünk, XXI. századi embereknek a természettel? Lehetséges lenne-e, hogy sok „vidéken újrakezdő”, sok „konyhakertész”, sok „nyitott” ember egy új korszakot kezdhet a történelemben?

2000-ben az első verseskötetem 'A természettel való kapcsolat újragondolása' címmel jelent meg, azóta próbálom megnyugtatóan megválaszolni ezeket a kérdéseket. Vajon, mi, az 1989 után eszmélő generációk valóban olyanok lennénk, mint a pihi-madarak, az egyszárnyú lények, akik egyedül képtelenek repülni, egymásra vannak utalva? Vajon mit ér a lokális cselekvés a globális trendekkel szemben-mellett? Létezhet-e még az egyén szabadon, békében, szeretetben, tudását kiteljesítve?

Az utóbbi időben a fentebb felsoroltak mellett az alábbi kérdésekre kerestem még a választ:
Vajon mire tanít minket ez a válság? Mit tanulunk a világválságból, a folyamatos krízisből? Létrejön-e egy kritikus-tömeg, amely majd másképpen-hasonlóan gondolkodik a saját, az emberi-közösség és a bolygó jövőjéről és változást hoz? Milyen megoldások lehetnek egyénileg és közösségileg?

Milyen lehetőségeink vannak nekünk, magyaroknak, Európa közepén a XXI. században egyénileg és közösségileg? Lehet-e tanulni mindabból, ami velünk történik és késztethet-e fejlődésre minket?

Lehetséges-e, hogy a már nyolcvan évvel ezelőtt, Németh László és barátai által megálmodott „Kertmagyarország”, egy etikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt egészséges ország és benne élő nép lehetne a Kárpát-medencében? Mi volt az „eredeti” elképzelés és hogyan módosíthatjuk ezt az elképzelést 2020-ban? Mi kell ahhoz egyénileg és társadalmilag, hogy Magyarország élhető hely legyen, olyan emberekkel, akik képesek a XXI. század megnövekedett kihívásaira válaszolni?

Hogyan tudnánk a Hamvas Béla által felvázolt öt nagy géniuszt és a számtalan kicsit harmonizálni magunkban, hogy harmonikusan éljünk magunkkal, egymással, környezetünkkel és elkerüljük vagy legalább enyhítsük a ránk nehezedő lokális és globális krízist?

2020 május 8-án ezekre a kérdésekre próbálok meg válaszolni magamnak és azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak egy előadás keretében, amit az erdőbényei Ábrahám Pince felkérésére élőben fogok közvetíteni az interneten, szerzői Facebook oldalamon.