absztrakt
nagy szeletet hasítasz ki az almából
mielőtt beleharapnál
mert aggódsz
belül kukacos e
lefekvés előtt a tévében nézed
ahogy más bekötött szemmel
tárja szét lábait
majd felkapcsolt lámpánál alszol el
lepedőbe csomagolod végtagjaidat
nem látszik ki
se lábujjhegy
se combtő
ha kést döfnének egy pontjába
a vér úgy jelenne meg a fehér szöveten
mint vörös festék az üres vásznon
akár egy meg nem értett absztrakt festmény
és remélnéd
semmi nem hal meg
az élet és a művészet örök
ugyan semmit nem tudsz egyikről sem
de mások ezt mondták
maszkolás
a szemek továbbra is
szabadon megkívánhattak
és befogadhattak
bármilyen látványt
nem kellett elrejteni
a könnyeket
a begyulladt hajszálereket
vagy a kitágult pupillát
csak a száj került takarásba
az emberek azt remélték
megtanulják majd
rétegeken átszűrve
kimondani a mondatokat
késleltetni a vágyott ízlelést
lenyelni a tiltott késztetéseket
de hiába a látszólagos fegyelem
tudtuk milyenek
a napközben tartott
diéta után
az esti hazaértékezést követő
falási rohamok
az eltitkolt csókok
vagy a szájról szájra terjedő pletykák
testünkbe
idegen anyagot fecskendeztettünk
biztonságot remélve
mint akik szájkosarat tesznek
az éhes pitbullra
ajkukba töltetett hyalurontól
várják a szépséget
H
beszélgetés helyett
befektettem
az ágyadba magam
fehér vonallal akartam
körberajzolni a testemet
előre legalizálni
egy bűntényt
de nem megfelelően
jelöltem ki a határaimat
végül céltalanná vált minden
bőröm alatt vulkánok
rajta fehér lepel
mint hófödte táj ünnepkor
de az ölem még forró
mikor melletted whiskyzem
kortyolás közben
elnyelődnek bennem
a fontos mondatok
és még mindig
nem látsz belém
jól jönne most egy szike
de az nem a te szakterületed
a röntgenképeket pedig
másik épületben készítik